Olvass az arcból, gondolkozz komplexen!
Bizton hisszük, hogy egy-egy szép mosollyal életeket változtatunk meg. Esztétikai fogorvosként talán ez feladatunk, hitvallásunk is. A kérdés az, hogy hogyan. Azt gondolhatnánk, hogy a digitális technikák térhódításával, eszközeink fejlődésével követve a fogászat változásait, nyugodtan hátradőlhetünk, amikor egy-egy gyönyörű munkát átadunk. Akár így is lehetne, ha a fogászat nem egy folyamatosan változó, fejlődő tudomány lenne, amelynek mi magunk részesei, működtetői, kipróbálói, esetleg feltalálói vagyunk. Biztosan jártunk már úgy, hogy minden up to date technikát felhasználtunk, mindent a fellelhető szabályok szerint terveztünk, készítettünk, mégsem voltunk maradéktalanul boldogok. Valami hiányzott, hibádzott: kérdéses esztétika, instabil funkció, megmagyarázhatatlan fájdalmak, lepattanások, kimozdulások, hirtelen megöregedő arcelváltozások. Ezeket a megfigyeléseket, fekete foltokat igyekszünk „betömni” emócióinkkal, intuitív módon magyarázatot adva a jelenségre, ha már a tudomány nem segít. Olykor a páciensre hárítjuk a döntés jogát a kényes kérdésekben, tanácsát kérve az esztétikai megjelenésben, a funkció végső beállításában. Ezért indultam 20 évvel ezelőtt egy hosszú felfedező útra, hogy mindent szabályok szerint csinálhassak, így idővel, amire az irodalomban nem találtam szabályt, megkerestem a szabályszerűséget abban. Mostanra sok-sok tapasztalaton, rengeteg komplex eseten túl, folyamatosan a megoldást keresve egy átlátható, reprodukálható módszert dolgoztam ki, ami majd minden kérdésünkre választ ad, és igyekszik csökkenteni a körülöttünk lévő fekete foltokat. Így most már biztonságom és bizonyosságom van afelől, hogy a módszer működik, világszerte tanítható és megtanulható. A Smylist® rendszer nem csupán esztétikai iránymutatás, hanem útmutató a mandibula harmonikus helyzetének beállításához, amellyel így az egész testünkre, szervezetünkre, energiarendszerünkre nézve is hatással lehetünk. És bizonyosság afelől, hogy minden mindennel összefügg, fogorvosként pedig megteremtői lehetünk ennek az egységnek (1. ábra).
A Smylist® rendszer komplex diagnosztikát és terápiát ad, hogy megértsük az adott esztétikai és funkcionális problémát, és helyesen orvosoljuk azt, kiegészítve a gnathológiai beméréseket. Az esztétikai irányelvek és a szoftveres tervezés mellett megoldást kínál a mandibula helyes pozíciójának megítélésére is (2. ábra). A cikkben „körbejárom”, mire kell fókuszálnunk a tervezés kapcsán, mit ronthatunk el, figyelmen kívül hagyva az egyediséget, milyen jelei vannak az arcon a nem megfelelően funkcionált munkának, és a helytelen pozíciójú fogaknak. A Smylist® módszer szerves részét képezi a megvalósítási metódus, a Smylist® Aesthetic és a Smylist® Lab szoftverekkel véghezvitt digitális munkafolyamat is. Jelen cikkben azonban az arcból leolvasható diagnosztikai 1. ábra: jelekre koncentrálunk.
Nézzük, miről árulkodik az arcunk!
Smylist® diagnosztika A Smylist® arcdiagnosztika az arcon lévő jeleket figyeli, gyűjti össze és értékeli szabályrendszere alapján, és ebből határozza meg az adott esztétikai és funkcionális problémákat. Az arcon megfigyelhetjük a ráncokat, az izmokat, az aszimmetrikus megjelenést, a geometriai elemeket, a középvonalat, a mandibula helyzetét. Talán nem gondolnánk, de minden arcon lévő változás a mandibula helyzetében való eltérést mutatja. Azaz, ha a mandibula nincs a helyén, mind a rágóizmokat, mind pedig a mimikai izmokat kompenzációs működésre készteti (3. a-b-c ábrák). Ezáltal az arcon aszimmetrikus izomműködés jelenik meg, egyik oldalon az arcizmok és a bőr húzásával, a másik oldalon az izomrostok és a bőr felgyűrődésével, ráncok kialakulásával, az izmok túlnövekedésével vagy lelapulásával. Kompenzáció azonban nem csak az arc- és rágóizmokban jön létre, hanem elindít egy kompenzációt az egész testünkben, testtartásunkban. Így a vázizmokban is bekövetkezik egy aszimmetrikus izommozgás, amely egyes izmok túlzott, más izmok renyhe működését eredményezi. A mandibula billenése, rotációja kihat a fejtartásra, a vállak, a törzs kompenzációs rotációjára és billenésére, valamint okozhatja egyes ízületek, például a térd féloldali túlterhelését (4. ábra). Így, bár furcsán hangzik, az arcból, az arcon fellelhető izommozgások megváltozásából a testben lévő fájdalmakra, kopásokra, becsípődésekre is következtethetünk. Az optimális mandibulapozíció esetén az izmok harmonikusan működnek, húzásukban, erejükben bilaterális szimmetriát mutatnak. Az arcon nem figyelhetők meg túlzott mimikai izomműködésre utaló jelek, a középarci rész szépen megtartott, nincsenek izomnövekedésre utaló dudorok, és nincsenek lelapult vagy behorpadt arcrészek sem. Az arc szépen öregszik (5. ábra). A mimikai izmok tisztán mimikai, a rágóizmok tisztán rágófunkciót végeznek, a nyelv pedig nem vesz részt kompenzációs munkában. Ráncok: Az arcon az öregedéssel ráncok jelennek meg. Ezek a természetes öregedésnek szép és kellemes részei lehetnek, amennyiben az izmok harmonikus működéséről árulkodnak. Az extrém munkára késztetett vagy éppen alulműködő mimikai izmok mozgásából adódó ráncok azonban jelentősen befolyásolják az arckaraktert (6. ábra). Vajon mi készteti az izmokat túlzott vagy éppen renyhe működésre? Gondolhatnánk, egyedi mozgásokról van szó, megszokásokból kialakult izommechanikára, vagy esetleg a stresszes élethelyzeteket okoljuk. A Smylist® diagnosztika értelmében azonban minden bilaterálisan eltérést mutató izomműködést, és a hatásukra kialakult ráncképződést, végső soron a mandibula helyzetében bekövetkező változás okozza (7. ábra). Mélyült nasolabiális ránc, mélyült mentális ránc, marionettránc jelenik meg az arcon a depresszor izmok működésének fokozódásakor, illetve a mentális izom erőteljes működésekor, melyet az akár kismértékben protrudált nagymetsző fogak, illetve a rövid frontfogak is okozhatnak. Az ajak körül fellelhető vertikális mély ráncok a száj körüli izmok túlműködésének jelei, melynek okozója szintén a nagymetsző fogak protrudáltsága. Ebben a szituációban, beszéd közben a labiális hangok, valamint az ajakcsücsörítést igénylő hangok kimondásakor a cirkuláris izmoknak jelentős erőt kell kifejteniük – az előreálló fogakat megkerülve – az alsó és a felső ajak összeérintéséhez (8. ábra). Az állkapocs ideális helyzetéből való elmozdulása kapcsán is megfigyelhetünk az arcon nem oda illő ráncokat. Ilyen például a protrudált helyzetben lévő mandibula esetén a nasolabiális ránc folytatásaként, a mandibula alsó kontúrvonaláig lenyúló mély ránc. A felfelé rotálódó mandibula problematikáját a nasolabiális ránc meghosszabbodásaként körkörösen az állcsúcs alatt átfutó, majd egymással összekapcsolódó ráncként figyelhetjük meg. A szájszöglethez közel a szájzug alatti területen elhelyezkedő, csillag alakú behúzódások a frontfogak túlharapásának biztos jelei, mely szituációban a nyeléskor, alváskor vákuum képződik, és csillag alakban összehúzza a bőrfelszínt. Minden kisebb vagy nagyobb fogi eltérés, a mandibula pozíciót érintő változások hatással vannak az arcunkra. Így, ha végigvesszük az arcon fellelhető ráncokat, logikusan végiggondolva megtalálhatjuk, melyik izom működése okozza.
Izomaszimmetria, izomnövekedés és izompetyhüdés
A mandibula akkor van jó helyen, ha az őt tartó és mozgató izmok mind nyugalmi állapotban, mind a mozgások alkalmával normotenziósan működnek, és működésük bilaterális szimmetriát mutat. A Smylist® szemlélet szerint a fogak helyzete meghatározza a mandibula pozícióját, és befolyásolja az izmok működését (9. a–b ábrák). Optimális természetesen az lenne, ha a mandibulát mozgató izmok a fogak érintkezése során is harmonikusan működnének, bilaterális szimmetriát mutatva, és a fogak által vezérelt protrúziós, lateropulziós mozgások iránya és az izmok általi azonos mozgásokban nem lenne különbség. A koponyához fixen rögzült maxilla fogazata, a fogak pozíciói a mandibulának egy adott helyzetű összezáródását teszik lehetővé. A Smylist® szemlélet szerint akár egy, a fogívből kiszorult ektópiás szemfog, egy enyhe protrúzió stb. is elindíthat egy folyamatot. Ebben a folyamatban a maxilla fogaival kontaktált helyzetbe kerülni kívánó mandibula adott helyzetbe kényszerül pozicionálódni, és az őt függesztő izmokat kompenzációs mozgásra készteti. Ebben a folyamatban jelenlevő aszimmetrikus izomműködés a fogak érintkezésében folyamatos pozícióbeli változásokat, kopásokat stb. generál, egy lassú ön-fogszabályozási folyamatot indítva el a fogakat érő aszimmetrikus izommozgások miatt (10. ábra). (A fogak diagnosztikája során ezeket a jeleket nagyon szépen fel lehet használni oknyomozói munkánkhoz, így akár egy gipszmintából is meg lehet állapítani a mandibula helyzeti rendellenességét.) A fogakat érő aszimmetrikus izommunka miatt a fogak elmozdulhatnak, intrudálódhatnak. A mandibula pedig követi a fogak mozgását, billen, rotálódik. Az állkapocs ideális helyzetéből való elmozdulása a mimikai és a rágóizmokat, még ha enyhén is, de vongálhatja. Ezek eredménye szépen megfigyelhető az arc izmain túl, illetve alulműködésként, amely egy idő után az izom teriméjében is változásokat eredményez. Az izom megnő a túlzott igénybevétel miatt, látható kidomborodást képezve az arcon, vagy pedig lapult felszínek láthatóak a renyhe izomműködés következtében. A túlzottan megnyúlt izmok akár összehúzódásra is képtelenek lehetnek (11. ábra). Például (a teljesség igénye nélkül): A rövid frontfogak a mentális izom megerősödését, a depresszor izmok túlzott aktivitását és nyeléskor, alváskor megfigyelhető vákuumképződést okoznak. Jelentős munkát kell végezniük a dentolabiális hangok kimondásakor (pl. f hang), mivel az alsó ajaknak kontaktálni kell a felső fogakkal. Rövid frontfogak esetében az alsó ajak felső frontokra való rácsúszásakor a mentális izom túl aktivitása jellemző, ami gyakorlatilag egy egész napos, megterhelő edzésprogramot jelent az izmok számára. Az így kialakult helyzethez alkalmazkodva, pár hónap alatt a mentális izom teriméjének megnövekedését figyelhetjük meg. Az állcsúcson izomdudor alakul ki. A mandibula protrudáltságával a zigomatikusz izmok előre és lefelé irányuló húzása, megnyúlása következik be, és az arcon az ezzel járó középarci rész lelapultsága látható. A protrudált mandibula esetén mindig gondolni kell a frontális stop hiányára, azaz a nagymetszők rövid vagy protrudált voltára. Ezek a fogi helyzetek adnak teret a mandibula előrecsúszásának, súlyosabb esetben felfelé rotálódásának. Fontos, hogy ebben az esetben a molárisok között finom rések keletkeznek, amit a masseterek túlműködése kompenzál, hogy a fogak összeérjenek az őrlés során. Ebben az esetben idővel a masseter izmok teriméjének növekedése látható, és állkapocsszögletnél enyhe vagy erőteljes domborultságot figyelhetünk meg. Ha az előrecsúszást oldalirányú rotáció is kíséri (pl. ektópiás szemfog esetén), abban az esetben az ellenoldali masséterben jelentősebb lesz az izomnövekedés, aszimmetria figyelhető meg az izmok alakjában (12. a-b-cd-e ábrák). Az izmok tanulmányozása az egyik legfontosabb eleme a Smylist diagnosztikának. Természetesen az izmok tanulmányozásakor mind mimikai, mind rágóizmokat, mind pedig a nyelvizom munkáját megfigyeljük. Az izom működésében való eltérés kompenzáció következménye, és következtetni enged a funkcionális változásokra, a mandibula malpozíciójára. Az izmok bilaterálisan szimmetrikusan működnek optimális esetben. Lássuk, milyen szimmetriatengelyek értelmében.
A Smylist® középvonali rendszerek
A mandibula pozíciójának, az arcon végbemenő kompenzációs izommunkának, egy-egy esztétikai munka arcra gyakorolt hatásának megértéséhez szervesen kapcsolódik a Smylist® középvonali rendszerek átlátása, és adott munkánk individualizált középvonal szerinti kialakítása (13. a–b ábrák).
Ugyan tankönyvek sora használja az egyenes középvonali rendszereket, valamint a rá merőlegesen elhelyezkedő referenciavonalakat, azonban biztosan megfigyeltük már mi is, hogy pácienseink arca, anatómiája többnyire ebbe a rendszerbe nem illeszthető be (tankönyvi adatok szerint csupán 5%- ban) (14. ábra). A Smylist® rendszer az arckoponyán található fix pontokat használja a középvonal meghatározásához (Glabella, Orrcsúcs, Phyltrum). Mivel a Pogonion (Menthon) pont megítélése éppen a mandibula esetleges rendellenes pozíciója miatt kérdéses, ezért adott helyzetét nem tudjuk figyelembe venni. A középvonali koordináta-rendszer feltérképezéséhez a szemöldökökön, pupillákon, orrcimpákon, ajakzugokon átmenő referenciavonalak használhatók, melynek segítségével akár szoftveresen felrajzolva egyértelművé válik, hogy 1. egyenes, 2. ferde vagy 3. ívelt középvonalról van-e szó (15. ábra). Ennek megítélése után a Pogonion pont adott koordináta-rendszer szerinti elvárt helyzetét vetjük össze a Pogonion pont jelen helyzetével. Felhasználva az izmok, ráncok adta diagnosztikai tudásunkat, megállapítható, hogy a Pogonion pont elmozdult-e oldalra történő rotáció következtében, vagy sem. (A Pogonion pont biztos megítéléséhez Smylist® gnathológiai teszteket és izomlazító módszert használunk, amire most jelen cikk keretein belül nem térünk ki.) A középvonali rendszerek megállapítása azért is fontos, mert ez lesz az alapja az interincizális vonal meghatározásának, a nagymetszők pozicionálásának, a fogak alkotta incizális ív kialakításának, az okklúziós sík, a frontális és a laterális mozgáspályák meghatározásának, a szemfogak hosszának és állásának megítélésére (16. a-b-c-d-e-f ábrák). A egyedi Smylist® középvonali rendszerek figyelmen kívül hagyása a fogak helytelen felállítását eredményezi, melyek következményesen a mandibula elmozdulását, csúszását, oldal, illetve felfelé irányuló rotációját eredményezi, és természetesen a fejecsek pozícióját is aszimmetrikusan változtatja meg (17. a–b ábrák). Ha például rosszul határozzuk meg a fontfogak vagy szemfogak hosszát, és rövid vagy magasan pozicionált fogakat készítünk, akkor a mandibula az adott irányba tovább tud csúszni, feszülést okozva adott izomcsoportokban. Ennek a feszülésnek enyhítésére a mandibula előre vagy akár oldalra csúszva (rotálva) a felső fogakon támaszkodik meg, hogy így érjen el pillanatnyi relaxált izomállapotot. Ezeken a fogakon bizonyos idő után kopás figyelhető meg (18. ábra). A helyesen megállapított Smylist® középvonal a kulcsa a helyesen pozicionált munkának, csökkentve ezzel a munka átadásakor jelentkező hibalehetőségeket.
Az arcon lévő geometriai elemek –
A 8 esztétikai paraméter
Ahogy említettem, az arc csodálatos segítőnk, nemcsak a ráncokból, izmokból olvashatunk le fontos információkat, hanem az anatómiai képletekből is. Az anatómiai képleteknek adott formarendszere meghatározza az arc karakterét, szögletes vagy legömbölyített elemei az arcot férfiassá vagy éppen nőiesen lággyá teszik, függetlenül attól, hogy férfi vagy női arcról van-e szó. Nemcsak az arc egészét, a fejformát figyelhetjük meg, hanem külön-külön az egyes anatómiai elemeket is, így a homlokot, az orrot, az orcákat, valamint a szemöldök, szemárok, nasolabiális ránc és az ajkak lefutását. Míg a ráncok, izmok az állkapocs helyzetének diagnosztizálásához szükségesek, addig az anatómiai képletek formarendszerét a Smylist® Módszer 8 esztétikai paraméter segítségével a fogtechnikai munka kialakításához használja fel. Az esztétikai munkákhoz mind a 8, a fogszabályzó munkákhoz 4 paraméter meghatározása szükséges. (Erről bővebben a korábbi lapszámokban írtam.) Egy-egy paraméter megállapításához a vele párként rendelt anatómiai képlet tanulmányozása szükséges (pl.: vertikális pozíció – orralap pár) (19. a–b ábrák).
A 8 Smylist® esztétikai paraméter:
- Nagymetszők formája;
- Kismetszők formája;
- A metszők éli karakterisztikája;
- Szemfogak formája;
- Frontfogak vertikális dimenziója;
- Frontfogak orovesztibuláris dominanciája;
- Incisális íveltség;
- Premoláris, moláris fogak inklinációja.
A geometriai formarendszer ismeretében a fogazat, a mosoly és az arc között a parallel formarendszerekkel megegyező geometriai elemek alkalmazásával harmónia teremthető (20. a-b-c ábrák). Ha figyelmen kívül hagyjuk az arc adott képleteit, akkor csupán érzéseinkre, tapasztalatunkra vagy a páciens kéréseire alapozhatunk. A diszszonáns formák, ívek, lefutások megjelenése a mosolyban idegenné és művivé teszi az adott mosolyt, mivel a formarendszer, amit alkottunk, nem egyezik az arcon található formákkal, ívekkel, lefutásokkal. Mivel a Smylist® Módszer az esztétikai parmétereket felhasználva tudatosan illeszti a mosolyt alkotó elemeket az arcon található elemekhez, ezért az elkészült munka akár 80-90%-ban harmonikus lesz, úgy, hogy mindeközben az egyediséget tartja szem előtt szabályok szerint tudatosan megalkotva. Ezt a technikát W.A.C.P. (White Aesthetic Conscious Preplanning)-nek hívjuk.
A Smylist® arcdiagnosztika, arcizmok és a testtartás
Az irodalomban sok cikket találunk a test izmainak kompenzációs viselkedéséről, például, hogy hogyan képes a fej megváltozott (pl.: előretolt) pozícióját a vázizomban és a testtartásban létrejövő változásokkal lekövetni és kompenzálni. A kompenzáció a nyakizmoktól kezdve a törzsizmokban, a láb és a talp izmaiban is elindul, ami végső soron hatással van a vázrendszerünkre, a csigolyák helyzetére. Ebben az esetben a nyaknál kifejezett kifózist, a deréktájon lordózist létrehozva végső soron az adott ízületek túlterhelődése is megfigyelhető, hogy létrejöjjön egy elfogadható ballansz (4. ábra).
Nézzük fogászati szempontból ennek a mechanizmusát!
Nem gondolnánk, de fogorvosként még ha fókuszálunk is a munka magas szintű esztétikai kialakítására, végső soron a mandibula helyzetét, az állkapocsízület pozícióját és a testtartást is befolyásolhatjuk. Hogyan is jöhet létre az előbb említett fejtartás-változás? Amennyiben a maxilla fogazata nem megfelelő hosszúságú, akár 0,5 mm-rel rövidebb (ezt okozhatja helytelenül elkészített pótlás, fogszabályzó kezelés hatására kialakult intrudált frontterület, fogváltás során fellépő befolyásoló tényezők), az alsó fogak a front területen a mandibula előre és felfelé rotálódó mozgásával tudnak fogkontaktot létrehozni. A felfelé rotálódott mandibula a digasztrikusz izmok megfeszülését okozza, ami kompenzatórikusan a fej leszegésére késztet. A leszegett fej nyomást gyakorol a nyelőcsőre, mivel a nyelvet is a nyelőcsőnek nyomja. Ahhoz, hogy a nyelés gördülékenyen véghez menjen, a fej előretolása szükséges, hogy így biztosítsa az ételnek a nyelv mögötti területen történő lecsúszását a nyelőcsőben. A fej előretolásával megkezdődik egy ballanszálódási folyamat. A nyakterületen egy idő után jól megfigyelhető a kifózis. Hogyan olvassuk le ezt a problémát az arcról? A mandibula előretolódásával és felfelé rotálódásával a moláris területen a fogak között rés nyílik, amit a masszéter izom erőteljesebb működésével igyekszik összezárni, úgy, hogy a fogak a kívánt mértékben összeérjenek. Az állandó extra igénybevétel az arcon egy idő után a masszéter izom hipertrófiáját okozza, amennyiben az előrecsúszás a „szimmetriatengelyben” történik, akkor kétoldali masszéterhipertrófiát tapasztalunk (21. ábra). Ugyanezen meggondolás alapján, ha a mandibula oldalirányban csúszhat tovább (ektópiás szemfog, rövidebb szemfogak miatt), úgy a mandibula oldalirányú rotációja és az ellenoldai résképződés miatt a rotációval ellentétes oldalon figyelhető meg a masszéterizom növekedése. A mandibula rotációs problémája nemcsak a rágóizmokban, hanem az arc mimikai izmaiban is változásokat hoz létre, amelyek a mimikai izmok erőteljesebbé vagy éppen renyhébbé válásában nyilvánulnak meg. Egy balra rotáció esetén a jobb oldali zigomatikusz izom (középarc) lelapultabb lesz, a nasolabiális ránc meredekebb, a bal oldalon ráncok keletkeznek az arcon, a nasolabiális ránc tompaszögűvé válik. Végigkövetve a folyamatot, a rotációval is megindul a testtartásban egy folyamatos kompenzáció, ami végső soron a feszülések miatt a vállak, majd az ellenoldalra a csípők rotációját okozza. A csípő rotációjával a rotált oldalon a térdízületek túlterhelődnek, és fájdalmat okoznak. Ha a folyamatot végiggondoljuk a Smylist® arcdiagnosztika szempontjából, akkor az arcon lévő ráncokat, izmokat érintő változásokból akár következtethetünk a test ízületeiben létrejövő izomkompenzáció miatt kialakult túlterhelődésekre is.
Mikor vétünk hibát?
Fontos, hogy felismerjük, hogy az esztétikailag szép és harmonikus mosoly készítése csak akkor lehetséges, ha az elkészült mosoly funkcionálisan is illeszkedik az adott anatómiai környezetbe. A helytelen funkcióval kialakított fogak (mosoly) a fent említett problematika miatt a mandibula malpozícióját eredményezik, melyek nemcsak a rágóizmokra, hanem a mimikai izmok tónusára, így a ráncképződésre is nagy hatással vannak. Az arc a munka átadása után már pár hónap alatt az öregedés jeleit mutatja. Lássunk egy példát: A nagymetszők enyhe protrudáltsága az alsó ajkat folyamatosan a metszők befedésére készteti. Az igénybevételtől a mentális izom megnövekszik, a mentális ránc kifejezetté válik. Éjszaka az alsó ajak felső fogakra csúszásával együtt jár a depresszor izmok aktivitása, valamint a vákuumképződés. Ez az éjszakákon át tartó izommunka pár hónap alatt láthatóan összegyűri az ajak körüli bőrt. Napközben a labiális hangok kimondásakor kényszerülnek extra munkára a száj körüli izmok. A csücsörítéssel a felső ajak vertikális ráncai jelennek meg, az m stb. hangok kapcsán a mentális és a depresszor izmok működnek túl, és ezzel izomnövekedést, a marionett, későbbiekben a nasolabiális ránc elmélyülését okozza. Akár egy enyhe protrúzió is a mandibula előrecsúszását okozza. Ilyenkor a mandibula fogai sokszor támaszkodnak a felső nagymetszőkön, ha rosszul van kialakítva az incizális sík, akkor rotált irányban. Ez az elmozdulás hatással van az egész arcra, lefelé húzva a zygomatikus izmokat, ami okozója a középarc lelapultságának. Ezt a húzást fokozza az amúgy is hiperaktívvá vált depresszor izmok működése. Hasonló arcesztétikai problémát okozhatunk rövid metszők kialakításával, indokolatlan harapásemeléssel, a szemfogak helytelen pozicionálásával.
Összefoglalás
Az arcunk tehát sok mindenről árulkodik. Az izmok, a ráncok állapotából következtetünk a funkcionális problémára, melynek okozói a fogak helytelen pozíciója, és következménye pedig a megváltozott testtarás, a kompenzációs izommozgások, féloldali ízületi kopások. Ha elsajátítjuk a Smylist® Módszert, akkor képessé válunk az arcból, az arcizmokból, a ráncokból és azok szimmetrikus vagy aszimmetrikus változásaiból következtetést levonni a mandibula adott helyzetére vonatkozóan, vagyis képesek leszünk átlátni az adott funkcionális és esztétikai problémát, helyesen értelmezni a gnathológiai bemérő rendszerek grafikonjait, és helyes diagnózist tudunk felállítani. Ugyanígy értelmezni tudjuk a jelenlegi okklúziót és annak problémáit. Az arcból kiindulva szabályszerűségeket alapul véve állapítható meg az esztétikai probléma, és tervezhető meg – szabályokat követve – a harmonikus mosoly. Ezen diagnosztikai jelek alapján helyes terápia választható, és biztonsággal kezelhetők betegeink a Smylist® komplex szemlélet értelmében, hiszen előre látható a beavatkozás arcra, esztétikára, funkcióra és a teljes testre gyakorolt áldásos hatása is, és tudjuk, hogy a kezeléssel javára leszünk a pácienseinknek. A Smylist® Módszert és diagnosztikát a Smylist® Akadémián lehet elsajátítani.
