Az állkapocs ízület hatása a térdre – A Smylist magyarázat

A test izom-csontrendszerét az izmok és a csontok bonyolult hálózata köti össze, melynek szerves részét képezi az állkapocs is. Bármely eltérés az állkapocs helyzetét tekintve események sorozatához vezethet, amelyek következményekkel járhatnak.

Az állkapocs a test mozgatható ízülete, ahol a csont egyetlen egységként működik. A Smylist módszer az első olyan koncepció a fogászatban, amely komplex módon, az izom-csontrendszer részeként tanulmányozta az állkapcsot. Fontos, hogy megértsük és többet megtudjunk az állkapocs mozgásáról. Hogyan állnak kapcsolatban az arc- és csontvázizmok a mandibula (állkapocs ízület) működésével. Fontos megjegyezni, hogy a rágó és mimikai izom kapcsolódások test teljes izomzatának részét képezik. A teljes izomzat tehát összekapcsolódik, és ez az összefüggés a Smylist koncepció egyik alapja.

A fogazat és az izomrendszer

Az emberi fogak a felső és az állkapocsban helyezkednek el. A felső szemfogak vezetőként szolgálnak és megállítják az állkapocsban elhelyezkedő mandibularis fogakat, ami gyakorlatilag vezetést és tartást biztosít a mandibula számára. Ideális esetben a mandibula ezen mozgásának kétoldalúan szimmetrikusnak kell lennie, és a jobb oldalon és a bal oldalon lévő összes érintett izomnak sem szabad sem túlfeszített, sem pedig görcsös állapotba kerülniük. Ha a felső szemfogak, frontfogak megfelelő helyen állnak, akkor a fejecs megfelelő módon helyezkedik az ízületben, és a felső és a mandibuláris kapcsolat ideális. Ebben a helyzetben az összes érintett izom szintén kedvezően működik. Sajnos az állkapocs nem mindig található ebben a pozícióban [2]. Ha a felső szemfogak nem ideálisan, nem megfelelő helyzetben állnak, az állkapocs elmozdulhat jobbra vagy balra. Ezt a eltolódást vagy eltérést a Smylist koncepcióban helyesebben „rotálódásnak” nevezik. A rotálódás aszimmetrikus izommozgást ereményez. Mivel a két ízület kapcsolódik egymáshoz, nem mozoghatnak egymástól függetlenül. Ennélfogva a jobbra forgatott állkapocsnál a jobboldali ízület elfordul és jobb oldal felé tolódik, a baloldali ízület pedig előre fordul és jobbra forog.

A test izmai fejtől talpig összhangban működnek, szó szerint, mint egy izomháló, és a testet mindig egyensúlyban tartják. Ha az egyik izom túl feszült, akkor az ellenkező oldalon lévő más izmok kinyúlnak és valószínűleg folyamatosan kényszertartásban vannak, hogy fenntartsák ezt a testi egyensúlyt.

Ha egyes izmok inaktívvá válnak, akkor néhány izom hiperaktívvá válik. Az izom összehúzódása miatt görcsös állapotban lévő izom maga felé húzza az adott testrészt. Ez megszünteti a test egyensúlyát, és más izmok kényszerített testhelyzetet teremtenek annak érdekében, hogy valamilyen módon fenntarthassák az általános testi egyensúlyt. [4]. A jobbra vagy balra rotált állkapocs megzavarja a test egyensúlyát. Valójában ez a zavar még kifejezettebb az állkapocs helyének a test felső részében való elhelyezkedése miatt. Ez az első mozgatható ízület. Egy elforgatott, rotálódott állkapocs ahhoz vezet, hogy a hozzá kapcsolódó izmok egyoldalúan megfeszülnek vagy görcsös állapotba kerüljenek. Bizonyos izmok viszont túlnyúlnak, ellanyhulnak, mivel nem használják[5].

A testi egyensúly és az egyensúlytalanság

Az egyensúlyhiányt a jobbra fordult állkapocs, a mozgó izmok és az állkapocs elfordított helyzetben tartása okozza [7]. A test megpróbálja egyensúlybantartani  testet. A jobb oldalra rotálódó állkapocs a bal oldalon lévő izmok túlfeszültségét és a jobb oldalon lévő izmok görcsét okozta, ideértve a nyaki izmokat is, kompenzációként ösztönösen mozgatja a jobb vállat. Ez az izomrendszer első reakciója a jobbra forgatott rotált állkapocsra.

A jobbra rotált állkapocs az arcon is jeleket mutat, Az egyik legklasszikusabb jel az, hogy a nasio labialis redők nem szimmetrikusak. A jobbra forgatott állkapocs miatt a bal oldali nasio labialis redő inkább a függőleges sík felé mutat. Az orcaizom a bal oldalon kilapul. Ezek a jelzések segítenek a rotálódott állkapocs diagnosztizálásában és annak súlyosságának vizsgálatakor. Az Smylist vizsgálati és diagnosztikai rendszer azon alapul, hogy megfigyelje az arcon a redőkben és az izmokban történő változásokat. Ahogy a fentiekben kifejtettük, a jobb váll ezen előremozgatása / forgása a test további kiegyensúlyozási kísérletéhez vezet. A testterhelések nem oszlanak el egyenlően, és az izmok állandó görcsállapotba kerülhetnek, ami krónikus fájdalomhoz és szabad mozgások korlátozásához vezet.

A jobb váll elülső tartása a bal csípő előrerotációját eredményezi, kompenzációként. Amikor az egyén áll vagy jár, a bal csípőízületnek kompenzálnia kell a test egyensúlyának fenntartása érdekében. Ez azt jelenti, hogy a jobb láb lesz túlterhelt. Mivel ez egy bizonyos időszak alatt (néhány év) szokássá válik, a jobb térd túlzott igénybevételnek lesz kitéve, és elkezdődik a kopás. A Smylist ezt „támaszkodó” testtartásnak nevezi, amelyben az egyén általában állandóan túlterheli az egyik lábát. Ez az a klasszikus kép, amelyet az ötvenes évek közepén járó betegek mutatnak, akik egyoldalú térdkárosodás tüneteitől szenvednek, amely gyakran nem igényel térdpótló műtétet.

Szeretné megvizsgáltatni állkapocs-ízületét? Hívjon fel egy kattintással:

+36 30 394 4010

Kategóriák