Megjelent: Dental Hírek 2026/1, Szerző: Dr. Csillag Mária, Smylist
A teljes cikk szövege:
A Smylist stabilizátorok működésének logikája és hatása a testegyensúly, az arcszimmetria, a gnatológiai terápia és az arcfiatalítás tekintetében
A mandibula funkciójának jelentősége a teljes test egészét tekintve a mai fogászati tudományokban még nem teljesen felfedett. Fogorvosként a Smylist komplex szemlélettel új megvilágításban tekinthetünk az állkapocs szerepére, működésére, és nyugalmi pozíciójának megteremtésével teljes testünkre gyakorolt hatására is (1. kép). A cikkben áttekintésre kerül az állkapocs szerepe a teljes test egészének működését nézve. A rágást, beszédet, a nyelés folyamatát vizsgálva tekinthetjük biomechanikai központnak (2. kép). A légzést monitorozva kijelenthető, hogy egyfajta légúti stabilizátorként működik. Pozíciójának változásával az izmok tenzióját testszerte befolyásolja. A konstrikciós hatás pedig adott területen lévő erek, idegek működésére is kihathat. Az arcon, nyaki területen, nyakszirti és koponyaalapi területeken a nyiroklefutásra, a vérellátásra hat, és mint egy nyirokés véráramlás-stimulátor működik (3. kép)
Az izmok spasztikussága hat még az ideglefutásokra, az idegimpulzusok kialakulására, az izmok proprioceptív érzékelésére, ezért egyfajta neurológiai integrációs pontnak is felfogható. A test izomhálózatába integrálva a testizomháló és a fasciális hálózattal összeköttetésben vizsgálva szerepét fasciális csomópontnak tekinthetjük (4. kép). Elmozdulása a fasciális hálózaton keresztül teljes testünkre kihatással van blokkokat képezve testszerte. A testizomhálózaton keresztül testtartás-szabályozó hatással bír, átrendezve a testegyensúlyt, kompenzációra bírva a teljes testet, ezért úgynevezett poszturális tényezőként is felfogható szerepe (5. kép). Talán nem gondolnánk, hogy pozíciója nemcsak az arcszimmetriát, de a mosoly összképét, a mosolyalkotás lehetőségét és kimenetelét is jelentősen meghatározza és befolyásolja.
Hatással van az arcszövetek végkeringésére, a turgornyomásra, a bőr minőségére, ezért mint esztétikai meghatározó struktúra is jelentős. Az állkapocs egyensúlya és optimális, nyugalmi pozíciója tehát nemcsak fogászati kérdés, hanem a teljes test működésének és az arc szépségének, harmóniájának is alapja (6–7. képek). A Smylist Módszer holisztikusan, a teljes test egységét tekintve kezeli a fogászati komplex problémákat, és kiemelten foglalkozik az állkapocs pozíciójának holisztikus és spirituális jelentésével is. Ebből a szempontból kiemelt jelentést tulajdonít a térben való háromdimenziós elhelyezkedésének a tér szimbolikus és archetipikus jelentéseit tekintve. Az energetikai folyamatok tekintetében vizsgálja hatását a helytelen és harmonikus mandibulaállásnak, összefüggéseket teremtve keleti és nyugati szemlélet között.
Az állkapocs szerepe a teljes test tekintetében
- Biomechanikai szerep
Biomechanikai szempontok alapján ide sorolható a rágás (masztikáció), a beszéd (artikuláció) és a nyelés folyamata. A Smylist elméletek szerint a rágás egyéni mintázatot tükröz, amely leolvasható az izmok működéséről, állapotáról, azaz A Smylist Módszer holisztikusan, a teljes test egységét tekintve kezeli a fogászati komplex problémákat, és kiemelten foglalkozik az állkapocs pozíciójának holisztikus és spirituális jelentésével is. Ebből a szempontból kiemelt jelentést tulajdonít a térben való háromdimenziós elhelyezkedésének a tér szimbolikus és archetipikus jelentéseit tekintve. Az energetikai folyamatok tekintetében vizsgálja hatását a helytelen az állkapocs és a körülötte lévő izomzat statikai és dinamikai paramétereiből. A Smylist diagnosztikában tanulmányozhatóak bizonyos rágóizmok szimmetriái, digitálisan mérhetők dinamikai paraméterei, amelyekből következtetni lehet akár rendszerszintű folyamatokra is. A rágással kapcsolatban a Smylist Módszertan megkülönböztet rágózóna területet (8. kép), illetve a zónán kívüli területet is. A rágás fiziológiásan a rágótérben zajlik, amely területet a felső nagymetszők és a szemfogak határai rajzolnak ki (9. kép). A rágózónán kívüli területben segédizmok (mimikai és egyéb izomzat) segítsége szükséges, amely a rágást egy teljesen komplex folyamattá teszi kényszerítve ezzel a rágásban fiziológiásan nem részt vevő izmokat is. A rágás egyfajta mintázat. Megfigyelhetők jobb oldalon, bal oldalon rágók is. Ezek a mozgásmintázatok mindig utalnak az állkapocs állására is.
A Smylist diagnosztika a rágás mintázatából is következtetni tud az állkapocs állására, csavarodására és billenésére is. A főként jobb oldalon rágóknál az izmok terheltségéből, a csavarodásból adódó feszülés és izomrövidülés miatt is a jobb oldali rágás mindenféleképpen kézenfekvő. Mivel a jobbra csavarodott állkapocs esetén az izomzat a jobb oldalon tartja az állkapcsot, ilyenkor a fogak egymáshoz a jobb oldalon közelebb kerülnek, a bal oldalon viszont a billenésből adódóan rés keletkezik, így a falat őrlése nehezebbé, kényelmetlenebbé válik (10–11. képek). Az állkapocs csavarodásának, a fogazat aszimmetrikus terhelésének a következménye a fogak egyedi mintázat alapján történő kopása, illetve az egyéni fognyaki kopások mintázata. Az aszimmetrikus terhelés miatt a fogakra aszimmetrikus erők érkeznek, ezért idővel pozíciójuk is változni fog. A fogakra nehezedő erők a csontozatban is létrehozhatnak exostotikus képleteket, amelyeknek szintén diagnosztikai jelentősége van az állkapocs pozíciójának meghatározásakor (12–13. képek). Ez azt jelenti, hogy már az arckontúrból, az arcizomzat aszimmetriájából előre megjósolható, mely fogaknál várható nyaki kopás, a fogfelület kopása, valamint inklinációs, protrúziós probléma, a fogak intrúziója és extrúziója (14. a–b képek). A száj rágóapparátusa a rágást tekintve egy biomechanikai központ, amelyben ha az erők harmonikusan vannak jelen, a fogazat sokáig épségben megőrizhető, azonban ha a fogazatot érő erők egyensúlya felbomlik, akkor patológiás jelenségekkel kell számolnunk. Az állkapocs pozíciója meghatározza a nyelv térbeli helyzetét is, és megszabja mozgásterét. A nyelv a csavarodott, billent állapotban igyekszik visszaállítani a helyes, az izmoknak is kedvező állapotot a nyelv ún. bumper vagy helper működésével (Smylist nómenklatúra). Ha az állkapocs tartósan rotált vagy billent állapotban van, akkor a nyelv kényszermozgásokat végez. Akár nyelvlökéses nyelés, beszédhibák, artikulációs nehézségek, hangképzési problémák jelentkezhetnek. A nyelv spasztikus állapota vagy helytelen pozíciója pedig a nyelést is befolyásolja, hozzájárulhat a gyomor savasodásához, obstruktív apnoé kialakulásához: a nyelv védekező és segítő mechanizmust is kifejleszthet. Ez az ún. helper és bumper funkció (Smylist nómenklatúra, amely által igyekszik az állkapocs helyes pozícióját megtartani támaszkodással vagy a két fogsor közé helyezve a nyelvtestet (14. c kép). A nyelv pozíciója kulcsfontosságú, mert az izomláncon keresztül a rekeszizommal, a lumbális L4, L5 csigolyákkal, a belső combizmokon keresztül a nagy lábujj hajlító izmával is kapcsolatban áll. Így az állkapocs pozícióváltása azonnal végig követhető a testen is annak rotációjában, spasztikusságában (15–16. képek). Az állkapcsot érintő biomechanikai eszmefuttatás nem áll meg az arcnál és a rágóapparátus elemzésénél. Az állkapocs pozíciójának hatása végigfut a teljes testen az izomhálónak és az összefüggő fasciarendszernek köszönhetően. A biomechanikai szempontok jelentősége a fogászati beavatkozások során: a biomechnikai egyensúly fenntartása csak és kizárólag az izomegyensúly esetén lehetséges. Az állkapoccsal összefüggésben lévő kb. 42 izom egyensúlyát a fogak érintkezése adja, a helyes fogérintkezést pedig az izomzat kiegyensúlyozott működése biztosítja. A helyes fogérintkezés alapfeltétele a maxilla fogazatának helyes kialakítása, hiszen a helyesen kialakított felső fogazat adja a megfelelő lehetőséget a mandibula kapcsolódására, és amelyet sokszor elfelejtünk a nyugalmi mandibulapozíció megtartására (Smylist fogfelállítási szabályok) (17. kép). Mivel akár egy fog helytelen kinövése, fogelvesztés, helytelenül kialakított héjak, koronák is az izmokat aszimmetrikus működésre késztetik, így a megbomlott izomegyensúly és az egyik oldalon jelentkező nagyobb erőhatás a fogak elmozdulását okozzák (negatív selphortho Smylist nómenklatúra). Szinte minden esetben látható aszimmetrikus izomműködés, az okklúzió egyensúlyának megbomlása, ezért a Smylist Módszer a komplex beavatkozások, fogszabályozás esetén, és gnatológiai problémáknál is elsődlegesen koncentrál az izomszimmetria, a relaxált izomzat megteremtésére, az izomblokkok feloldására. Ezt a feladatot látják el a Smylist stabilizátorok, és a manuál-, fascia- és izomterápia (18. kép). - Nyirok- és véráramlás stimulátor, neurológiai integrációs pont
A rágáskor az izmok és a nyelv mozgása és aktív működésük egyfajta mechanikai izompumpaként stimulálja a környező szöveteket, és a rágóizmok feszülése is serkenti a fasciális keringést. Az állkapocshoz kapcsolódó izmok az állkapocs aszimmetrikus és rotált vagy billent állása miatt spasztikussá, tenzzé válhatnak. A rotált, billent oldalon a spasztikus állapot növekszik, az ellenoldalon pedig a megnyúlt, túlfeszült (tenz) vagy teljesen kilazult, renyhe izomműködés figyelhető meg. A nyirok- és érkeringést legfőképpen a spasztikus izmok, az izomcsomók megléte, a beszűkült spasztikus területek ronthatják. Ilyenkor az erek és a nyiroklefutás konstrikció alá kerül, az erek megtörve futhatnak le, sőt összenyomódhatnak. A területen az oxigenizáció romlik, kollaterálisok láthatók a területen a bőrfelületen, esetleg a nyirokerek elnyomása és az elégtelen nyirokkeringés miatt a terület ödémás lesz.
Az arcon az ér- és nyirokkeringés elégtelensége, az izmok húzásának, konstrikciójának következtében funkciócsökkenés jön létre az adott területen, amely megjelenhet a bőrfelületen kialakuló rozáceas jelenségként, barna keratotikus foltokként, vagy ödémás területekként (19. kép).
Az állkapocs pozíciójából eredő izomkonstrikciók nem állnak meg az arc területén, hanem csavarodást, billenést okoznak a teljes testben, ennek következtében a spasztikus izmok testszerte okozhatnak ér- és nyirokkeringés problémát. Szembetűnő lehet a nyaki területek vénás elfolyásának akadályoztatása, és a nyirokáramlás is érintett lehet. Az erek összenyomásával a koponyaűr felé jutó vérmennyiség is változhat. A konstrikció hatására az erekben lelassul a véráramlás, a megtört érterületeken felhalmozódhatnak a plakkok, amelyek spontán leválva akár az agy irányába is távozhatnak. Az agyi történések után kritikus fontosságú lehet a Smylist stabilizátorok alkalmazása a mandibula körüli terület, a nyaki régió izmainak ellazítása, a spazmusok megszüntetése, ezáltal segítve a regenerálódást. A páciensek számára leginkább zavaró tüneteket a neurológiai hálózat konstrikciója, ingerlése okozza. Az arc és nyaki régióban mindenképpen beszélnünk kell a nervus trigeminusról általánosságban, mert ennek a háromosztatú idegnek szerepe van az arc, üregrendszer érző beidegzéséérta rágóizmok működéséért, a fájdalom feldolgozásáért. A neuralgiás tünetek, az idiopátiás fájdalmak, a fantomérzések okaként a nervus trigeminus ideg nyomását teszik felelőssé (20–21. képek). Ahogy az előbb láthattuk, az állkapocs csavarodása, billenése, az állkapocshoz kapcsolódó izomzat spasztikussága, az adott területek beszűkülése nyomást gyakorolhat az arcon lévő idegekre, így a trigeminus idegre is, de az arcideg (VII.) is nyomás alá helyeződhet. Az állkapocs rotációjával, billenésével hatással vannak az izomhálón keresztül a nyakcsigolyák pozíciójára és triggerelhetik a kilépő nyaki idegeket is. Ezek a stimulusok arcszerte, nyakszerte az idegek beidegzési területeinek megfelelően bizsergést, villámlást, viszketést, fájdalmat okozhatnak, vagy pedig az adott szerv funkcióját is zavarhatják. Mivel az állkapocs csavarodása az izom- és fasciahálón keresztül végigvonul a testen, a nyelven keresztül pedig a zsigeri területeken, ezért mindenképpen érdemes figyelni az arcunkon, arc–nyaki régióban és testszerte jelentkező fájdalmakat. A Smylist Módszer elsődlegesen minden beavatkozás előtt javasolja az állkapocs izomzatának lazítását, az állkapocs egyensúlyi állapotának meghatározását. A mandibula olyan központi szerv, amelynek jelentőségét a tudomány még csak most kezdi felfedezni. Elmozdulásával nemcsak gnatológiai problémák, hanem a csavarodás, billenés hatására testszerte jelentkező tünetegyüttes jöhet létre. A Smylist diagnosztika a mandibula pozíciójának, azaz rotációjának, billenésének diagnosztikájára koncentrál. Ennek hatására jelentkező tüneteket a szájban, a fogazaton, az arcredőzetben, az arcizomzatban, a testtartásban, a viszcerális területen létrejövő panaszokként detektálja, és ezekből az adott mandibulapozícióhoz tünetegyüttest rendel. Így az adott mandibulapozícióhoz azonnal tüneteket társít, és meglétét kutatja a különböző területekre. Ennek alapján pedig egy scorozási rendszert állít fel, amely az állkapocs-pozíció súlyosságát, annak testre gyakorolt hatását is mutatja. - Gnatológiai problémák triggere
A Smylist Módszertan szerint az állkapocs helytelen pozíciója okozza nagyrészt a gnatológiai tüneteket, emiatt az állkapocs pozícióját a tünetegyüttes úgymond triggerének is tarthatjuk. A helyes, egyensúlyi állkapocshelyzethez automatikusan és logikusan is a megfelelő condyláris pozíció társul mind a két ízületi vápában, azaz a fejecsek a vápában helyezkednek el nyugalomban, szájnyitás során szimmetrikusan mozognak, a discusok fiziológiás mozgás során szimmetrikusan követik a condylusok mozgását (22. kép). Ez az ideális eset csak és kizárólag izomszimmetriában, helyes fogállás kapcsán jöhet létre. A helyes alsó fogazatkapcsolódást a maxilláris fogak helyes állása biztosítja (23. kép). A felső fogazat harmóniáját bármely okból történő változás megzavarja (fogvesztés, fogsérülés, szuvasodás, hiányzó fog, helytelen fogszabályozás, helytelen tömés/pótlás, inkorrekt állású implantátum), az alsó fogazat, így a mandibula csak helytelen pozícióban tud a maxilla fogaihoz kapcsolódni. Ezzel az izomháló harmóniája megbomlik, az izmok aszimmetrikus húzása ún. kényszerpozíciókat hoz létre (rotálódás, csavarodás, felfelé csavarodás, és ezek kombinációi), amelyek tartóssá válva a condylusok helyzetét, a discusok pozícióját berögzítik. A spasztikus izomzat zsugorodásnak indul, mozgástartománya kisebb lesz, azaz rövidebb úton működik, szinte vongálja a környező izmokat, szöveteket. Mivel izomkombinációról van szó, ez a fajta működéselégtelenség (spazmus, túlfeszülés) több izomzatban is létrejön. Ez minden mandibulapozíciónál adott mintázatot jelent az izomhálóra, a fejecspozícióra (a két fejecspozíciót egy időben értelmezve), a discusok helyzetére, sőt az ízületi hangokra (kattanások, súrlódások, pöccenések) is. Az állkapocsban feszülések jelentkezhetnek, szájnyitáskor C, S alakú deviancia, kattanások, fájdalmak, sőt általános tünetként fejfájás, izomfájdalmak, arcfájdalmak is. Ezenkívül a fülterületet nyomva akár hangok, tinnitusos tünetek, szédülés is társulhat. A Smylist Módszer az állkapocs pozíciójából ezeket a tüneteket tünetmintázatként jellemzi, amelyek adott mandibulapozícióhoz rögtön hozzákapcsolhatók, és az adott mandibula státusznál vélelmezhető panaszként jelentkezhetnek. Így az állkapocs állása mintegy trigger értelmezhető. A legtöbb esetben ezért a Smylist Módszer nem gnatológiai problémát, hanem állkapocs-pozícióhoz kapcsolódó tünetegyüttest lát, amelynek kezelése elsődlegesen az izomzat, majd a fogazat állásának kezelésével szinte teljesen elmulasztható. Valós gnatológiai problémának a temporomandibuláris ízületben létrejövő patológiás elváltozásokat tekinti. - Poszturális, fasciális tényező, cranio-cervicális egyensúly
A mandibula helyzete szoros kapcsolatban áll a fej–nyak–váll régió és a teljes test statikájával. Az állkapocs a teljes test izomhálójának részeként értelmezhető, a testen végighaladó fasciahálózattal (elülső, oldalsó, kereszt) összekapcsolva.
Helytelen pozíciója sok esetben okoz izomfeszüléseket a temporomandibuláris ízület körül, az arcon, a nyelvgyöknél, a nyaki és vállövi régióban. A helytelen pozíció okozta aszimmetrikus feszülések átrendezik a test egyensúlyát is. Az izomháló feszülése minden esetben az egyensúly megtartására és az ízületek károsodásának megelőzésére irányulnak, így az állkapocs elmozdulásával számos kompenzációs mechanizmus indul be.
Az állkapocs pozíciójának változása a tér minden irányában hat a környező és a távolabbi szövetekre nézve, valamint a testizomhálózaton keresztül kompenzációs mechanizmussal a teljes test egyensúlyára. A test kompenzációs mechanizmusának célja a testizomháló egységes működésének megőrzése, a fej pozíciójának egyensúlyi állapotban tartása, valamint a mozgási feladatok gördülékeny kivitelezésének biztosítása.
A testkompenzáció az állkapocsból kiindulva három területen képes létrejönni. Az állkapocs rotációja, billenése az izmokban a rotáció oldalán spazmust, a nem rotált oldalon megnyúlást eredményez, amely a rotált oldal túlterhelését okozza azonos oldali térdfájdalom, ellenoldali csípőfájdalom kíséretében. Ez a típusú kompenzáció izomkompenzáció. A hosszú ideje fennálló aszimmetrikus izomterheléssel egy idő után nem képesek a fej megtartását elvégezni, ezért a teljes test kompenzációja is elkezdődik egyensúly-áthelyezéssel (24. kép). Az állkapocs izomhúzása a fej–nyak régióban idővel a fej előretolását, csavarodását vagy leszegését eredményezik, ezáltal megbomlik a fej-lábegyensúly tengelye, és a test kompenzációja beindul. Ahhoz, hogy a fej egyensúlyi helyzetben maradjon, a test pozíciót vált, és kompenzálni kezd például a test előredöntésével, az alhas előretolásával, a csípő billentésével, a lábak pozíciójának változásával. Ezek különböző típusos testtartásokat eredményeznek. A Smylist Módszerben adott állkapocs-pozícióhoz logikus módon hozzárendelhető adott testkompenzációs testtartás, így csupán a test egészét megfigyelve gyakorlatilag felállítható az állkapocs csavarodására, billenésére vonatkozó diagnózis is, sőt a jelekből a folyamat előrehaladása is diagnosztizálható. A testegyensúly átrendeződésével a láblenyomat mintázata is változik. A Smylist Módszer Staticus rendszerével a láblenyomat monitorozásával képes az állkapocs csavarodására, billenésére vonatkozóan diagnózist felállítani. A harmadik kompenzációs mechanizmus a fasciális hálózaton keresztül működik. A fasciális rendszer a teljes testet beburkolja, a nyelven keresztül a viszcerális területet is átszövi (25. kép). Ahogy az állkapocs elmozdul, a hozzá kapcsolódó fasciahálózat zsugorodni kezd a rotált oldalon, ezzel előidézve a test kompenzációját. A nyelven keresztül a nagylábujj állását is befolyásolni képes, amely szintén közvetlen módon hat a testtartásra. Az állkapocs elmozdulásával a belső fül kompressziója és a húzás miatt kialakult vákuumhatás a belső fülben a nyomást megváltoztatva esetlegesen szédülést is előidézhet típusos testtartást adva. A Smylist Módszer szerint minden típusú állkapocs-pozícióhoz tartozik egy testtartás-kombináció, így rendszere szerint a testtartás is alkalmas az állkapocs pozíciójának meghatározására (26–27. képek). Minden állkapocs-csavarodás vagy -billenés esetén az izomláncon végigkövethetők az izomcsomók, izomfeszülések, izomblokkok. A Smylist stabilizátorokat együtt alkalmazva célzott manuál- és fasciaterápiával mindenképpen az egyik leghatékonyabb módja a blokkok feloldásának, a kompenzációs testtartások megszüntetésének, és az állkapocs kényelmi izomállásának megteremtésére. Ez az alapja a fogászati munkák funkcionális és esztétikai kivitelezésének. Az egyensúlyi állapot nemcsak a komplex munkák, héjak, hidak, koronák szájállóságára hat, hanem a parodontológiai és implantológiai munkák sikerére is. - Esztétikai és arcesztétikai összefonódás
Az arc harmóniáját jelentősen meghatározza az alsó állcsont mérete, formája és pozíciója. A Smylist rendszer szerint az Angle osztályok önmagukban elfogadhatók, de harmonizálásra szorulnak az adott osztályok adta lehetőségek szerint az izmok szimmetriáját figyelembe véve és azt kialakítva (27. kép). Az állkapocshoz 42 izom tapad, amelyeknek adott izomhosszúságuk biztosítja a helyes működést. Az adott arckaraktert tekintve ennek a harmonikus izomhálónak a megteremtése és megtartása a fontos. Az állkapocs pozíciójának megváltoztatásával az izomháló harmóniája megbomolhat és a beavatkozások következtében az előbb említett testtartás-kompenzációk, izomháló-átrendeződés, kényszertartások, feszülések jöhetnek létre, sőt az arc jelentős öregedése is megfigyelhető (28. kép). Így a beavatkozás bár egy ideálisnak mondott okklúziós érintkezés felé vezet, azonban a testizomhálózat, fasciahálózat összefonódásait tekintve a nyelvizom aktivitását ily módon befolyásolva komoly testre és szervekre gyakorolt hatása lehet (29. kép). Az állkapocs nyugalmi, az izomháló szempontjából szimmetrikus pozíciója az esztétikai szempontok szerint a helyes fogérintkezés alapja, biztosítja a lágyrészek alátámasztását, a környező izmok feszülésmentes mozgását. A helyes állkapocs-pozíció tehát kulcsa az arc szépségének, fiatalságának is. Amennyiben nincs helyes izomszimmetrikus állása az állkapocsnak, hosszan tartó és lassú folyamat jön létre. Az arc aszimmetrikus redőket, izmokat képez (30. a–d. képek). A helyes fogfelállítás helyes állkapocs-pozíciót eredményezve az állkapocshoz kapcsolódó izomzat harmonikus működését vonja maga után (31. kép). Ez a harmónia lesz majd az alapja nemcsak a rágóizmok, hanem a mimikai izmok, az arcizmok harmonikus, feszülésmentes működésének is. A harmonikusan működő izomzat nemcsak megfelelő szupportot ad a kötőszövetnek és a bőrnek, hanem helyes működésével egészséges oxigenizáltságot is biztosít a szöveteknek. Így a helyesen kialakított állkapocs-pozíció, amelyet a fogak helyes kialakításával érünk el, helyes izomműködést eredményez az arcon. Ennek látható eredménye a ráncmentes arc, szimmetrikus arcizomzat, alátámasztott ajkak, feszülésmentes, egészséges bőr (32. a–b képek). Az esztétikai és funkcionális munkák kialakításának alapfeltétele a kikezelt, szimmetrikus rágó és mimikai izomzat. Ezt a Smylist stabilizátorokkal érjük el, amelyek a 2–3 hónapos hordási és átállítási idő alatt biztosítják a legtöbb esetben az izmok szimmetrikus működését. A fogműveknél a digitális tervezés cheese tartásban történik, azaz a maximális arcesztétika és mosolyszimmetria elérése érdekében mindenképpen szimmetrikus arcizomzattal. Az arcaszimmetria, az ajak mozgásának szimmetriája jelentősen befolyásolja az esztétikai eredményt, a mosoly szimmetriáját és látványát, azonban a legfontosabb mégis az, hogy az állkapocs helytelen állását jelzi. Az arcon látható izomaszimmetriákból a test aszimmetrikus működésére, az izomháló torzulására, a vér–, a nyirokkeringés elégtelenségére is következtethetünk. Az aszimmetrikus mosoly, a ferde mosoly mind jelzik az állkapocs csavarodását, billenését, amely a nyelv állásának kényszerpozícióját is mutatja. Mivel a nyelv a nyelv–rekeszizom, lumbális gerincizom–belsőcomb–nagylábujj vonalon hat, ezért a mosolyból ennek az izomláncolatnak az elégtelensége, feszülése is diagnosztizálható.A mosoly így a legbeszédesebb diagnosztikai képlet az arcon, mert a körülötte lévő izomháló torzulása, a szájon belüli feszülések okozta fascialetapadások, az íny és fogak harmóniája, a fogak dőlése, kopása, az okklúziós sík megbillenése, mind információval szolgálnak az adott állkapocs-pozícióhoz kapcsolódó tünetegyüttes feltérképezésére. Az orbiculáris oris izomzat anatómiai ismerete, annak torzulása jelentősen segíti a diagnosztikát és a terápiát is (33–35. képek). - Holisztikus, energetikai jelentőség, pszichés egészség
(36. kép) Az állkapocs helyzetének hatalmas jelentősége van jóllétünk szempontjából. Helytelen állkapoccsal, a harapási mintázat elvesztésével a környező izomzat, ér- és idegstruktúrák stressz alá kerülnek. A folyamatosan stresszes és terhelt izomzat a páciens pszichés energiáit is kimeríti, ezért sokszor lehet tapasztalni a nem egyensúlyi helyzetben lévő állkapocs és a pszichés terheltség között kapcsolódást. Az állkapocs helyzete, mint láttuk a teljes testre is kihatással van. Testegyensúly-átrendeződést okoz, kibillent egyensúlyt, a testen blokkokként végigkövethető izomfeszüléseket, csomókat, spazmusokat, a nyelven keresztül viszcerális szöveti konstrikciókat eredményez. A testegyensúly átrendeződésével kihat a páros ízületek állására (állkapocsízület, váll, csípő, térd), pozícióváltozást okozva. A keleti filozófiában ezek a csavarodások a jól ismert energetikai lefutásokat is képesek megváltoztatni
(Ida, Pingala, Susumna nádik-energetikai vezetékek). A Smylist Módszer által leírt és megfigyelt testcsavarodások és billenések egybeesnek a keleti orvoslás energetikai blokkjaival. Az állkapocs pozíciójának jelentése a tér archetípusos jelentését vizsgálva ugyancsak beszédes. Ahogy a modern pszichológiában, a művészetekben, a mozgásterápiában, sőt testtudati rendszerekben (Laban-analízis, pszichodráma), úgy a Smylist Módszer diagnosztikájában is diagnosztikaként alkalmazható a gondolati, érzelmi mintázatot tekintve, és megállapítható, hogy állkapocsbillenéseket, csavarodásokat vizsgálva milyen gondolati, érzelmi és cselekvési mintázat, azaz séma köthető az adott állkapocsálláshoz (bővebben: Mosolyba rejtett sorsaink c. könyvemben). A helyes állkapocs-pozíció, az izomszimmetria megteremtése a Smylist stabilizátorokkal, megfelelő protokollok betartása mellett történik. A logika alapján azt mondhatjuk, hogy a helyes izomszimmetria kialakítása és megtartása képes megteremteni nemcsak a testben, hanem gondolati, érzelmi mintázatunkban is a stabilitást, és közelebb visz a harmonikus állapothoz - Összefoglalva
Az állkapocs jelentősége központi szerepet ad a fogorvosnak a test harmonikus működésének megteremtésében. A Smylist Módszer komplexitása, holisztikus szemlélete lehetőséget ad az állkapocs fontosságának kiemelésére, a fogorvosi munka új szintre emelésére. Mivel a páciensek nagy része izomaszimmetriával érkezik a kezelésre, így a Smylist szemléletek mindenképpen támogatják a kezeléseket megelőző izomszimmetria és izomharmónia megteremtését, mielőtt a pótlások, komplex munkák, fogszabályozás elkezdődne. A harmonikus működést Smylist stabilizátorokkal érjük el. A fogorvosi kutatások nagy út előtt állnak. Szükségszerűen feltérképezendő az állkapocs központi szerepe nemcsak a gnatológiai problémák tekintetében, hanem a teljes test egészsége, a betegségek gyógyításának elősegítése szempontjából is.
